Az én romantikus történetem már a középiskola óta tart. A barátommal immár 5 éve boldog párt alkotunk. Sok szép, romantikus pillanatban volt részünk ez idő alatt. De amit most elmesélek mégiscsak a legkedvesebb a számomra. Tavaly novemberben a születésnapomon csak annyit mondott, hogy életem legszebb estéje lesz. Munka után értem jött a munkahelyemre egy szál vörös rózsával, elmentünk vacsorázni a kedvenc éttermembe, majd mondta, hogy menjünk fel a Várba sétálni. Ahogy sétáltunk lefele a Halászbástyáról, megláttam a lépcső alján, hogy kis mécsesekből kirakott szívben ott álltak a közös barátink egy nagy plakáttal, amelyre az volt írva: „Hozzám jössz feleségül?” Letérdelt, feltette ő is a kérdést és egy csodálatos gyűrűt húzott elő a kabátja zsebéből. Nem haboztam, azonnal igent mondtam és a nyakába ugrottam. Azóta együtt tervezzük az esküvőnk minden apró részletét!

Beküldő: Kováts Dóri

Hangosan nem mondaná ki soha, mert még őt is ijjeszti  az ismeret, hogy élővé formálja a szavakat magában, amik benne tudattalanul ide-oda csapódnak. Egy gyertya fényében merengve látta, hogy nem tud kiszállni a gondolatból, csak úgy járkált benne az érzés fel-alá, amiben benne volt ő. Nem akart tőle elmenni, nem akarta elfelejteni, nem akarta hagyni, hogy menjen. Azt akarta, hogy költözzön belé örökre, hogy az ajtón kilépve minden vörössé és érett sárgává váljon körülötte és a friss fű és a természet illata fűszerezze ízesre az érzéseit. Akarta, hogy áfonya ízű csókjának emléke mintákat marjon belé, hogy tudja, az élet végtelensége ott kezdődik, ahol nem ér véget soha a vágya azután, hogy ölelje.

Egy elveszett pillanaton pedig, a gyertyák fényén keresztül élő vált minden hosszú szünet utáni érintés, amiben együtt vesztek el csendesen.

Beküldő: Brigi